Mindennek eljön az ideje. Csak haladjunk tovább a magunk által kijelölt úton, és mindent el fogunk érni (Kate Mosse)

Kedves Mosolygó Lelkek!

Szeretnék egy fantasztikus felfedezést megosztani Veletek. :)

No persze, nem a spanyol viasz újbóli feltalálásáról van szó, dehogy. Egy olyan "icike picike" kis részletről a teremtést illetően, ami nekem is most "esett le".

Azt már tudjuk, a manifesztáció három lépése, hogy kérek, aztán várom az Univerzum válaszát és végül elfogadom, befogadom, amit küldenek számomra. Ez eddig rendben is van.

De arra például én is ritkán figyeltem a múltban, hogy ne kapcsolódjon össze az, amit kívánok és az, amit nem kívánok. Hogy is van ez? Keressünk rá egy példát. Szeretnék munkahelyet váltani. Ami most van, az nem jó, már nem szeretem, már nincs benne kihívás, túl monoton, nem a legjobb hatások érnek, ha reggel csörög az óra, hogy kelni kell, mert munkába kell menni, akkor inkább a gyomorgörcs jut eszembe, ahelyett hogy örülnék egy újabb napnak odabent a cégnél. Előjön bennem az igény, hogy váltsak. Elkezdek manifesztálni. Kiküldöm az Univerzumnak, hogy egy új munkahelyet szeretnék, tudom is milyet, elmondom vagy csak nagyon gondolok rá, mert a teremtéshez nem kell mindent hangosan kimondani, ugyanis a rezgéseink a gondolatainkat sugározzák, és valójában a rezgés az, ami teremt, amire az Univerzum válaszol. Az pedig, amire figyelni kellene, az itt jön. Elhangzik hangosan vagy gondolat szinten a kívánság: "Kérlek Univerzum, szeretnék egy másik munkahelyet, ahol jól érzem magam, ahová öröm bemenni minden nap, ahol fejlődök, ahol újra lesznek kihívások számomra, mert én ezt itt már nem bírom, elegem van mindenből, ez sem jó, az sem jó, totál katasztrófa ez az egész".

Mit tettem ezzel a manifesztációval? Egy kívánságba beletettem azt, amit szeretnék és azt is, amit nem, amitől szabadulni szeretnék. Hogyan kellett volna ezt úgy kiküldenem az Univerzumnak, hogy szegényt nem zavarjam össze a kívánság különböző rezgéseivel? Mert sajnos ezt tettem. Amit kívántam, az egy magasabb rezgésen van, olyan érzések kapcsolódnak hozzá, amire vágyok, amitől boldogabb lennék, amitől úgy érzem, kiegyensúlyozottabb lenne az életem. Viszont amitől szabadulni szeretnék, az negatív, az lehúz engem és a rezgéseimet is. Két különböző rezgést küldtem ki. Ilyenkor jön az a rész, hogy nem teljesül, amit szeretnék, elindul bennem a kérdések sorozata: "Miért nem kapom meg? Miért esküdött össze ellenem a sors? Hát ennyire nem vagyok méltó egy boldogabb életre? Olyasmit kérek, amit másnak szánt a sors?" Folytathatnánk a belőlünk feltörő kérdéseket. Pedig nagyon is megérdemeljük és senki más nem "nyúlja le", ami a miénk. Az álmaink, vágyaink csak arra várnak, hogy megjelenjenek az életünkben, az imáinkat már meghallgatták és akár hisszük, akár nem, már létezik amit szeretnénk, csak az a fránya rezgés, ami belőlünk indul, az nem éppen ott van, ahol a vágyam rezgése. Nem volt tisztán egyértelmű a kívánság rezgése, mert benne hagytam azt, aminek már lejárt az ideje az életemben. Nem tudok csak és kizárólag a vágyamra összpontosítani, a figyelmem ott marad a régin, ami már nem jó, amit köszönök szépen, de nem kérek az életem további részében. Akár akarom, akár nem, a figyelmem nem csak és kizárólag azon  lesz, amit választottam, ami a vágyam, ami az álmom, ami imáim alapja. Úgy is mondhatjuk, hogy bezavar a régi.

Tehát, az ilyen mondatoknál, mint például: "Az anyagi biztonságot választom, mert elegem van a szűkölködésből. Egészséges testet választok, mert elegem van már a betegeskedésből. Azt választom, hogy párkapcsolatban élek, mert nem bírom már egyedül, stb", ezeknél legyen pont ott, ahová most még vesszőt teszünk és egyszerűen felejtsük el a mondat második részét. Anyagi biztonságot választok az életemben. Bőségben élek. Egészséges vagyok. Az egészséget választom. Boldog és kiegyensúlyozott párkapcsolatban élek.

Válasszuk amit csak szeretnénk, hiszen a Világegyetemben korlátlanul állnak a rendelkezésünkre a javak, nincs olyan, hogy nem vagyok rá méltó, hogy csak úgy, nem kaphatok meg semmit, szenvednem kell azért, hogy később jobb legyen nekem, más inkább megérdemli, és így tovább. Csodás teremtmények vagyunk, akik azért születtek le erre a földre és választották ezt az életet, hogy boldogok legyenek. Ne felejtsük el a lelkünknek ezt a kívánságát!

Kívánom, hogy ez a felismerés segítsen Nektek is a teremtéseitekben :)

Élvezzétek az április energiáit, még akkor is ha már nem sok van hátra belőle :)

Napsütéses délutánt mindenkinek!